Edzés, teljesítmény, élettan
A súlyemelés a nehézatlétika körébe tartozó sportág. Cél a lehető legnagyobb súly fej fölé emelése. A szakítás és a lökés versenygyakorlatain keresztül képesek a súlyemelők a legmagasabb abszolút és relatív csúcsteljesítmény elérésére.
Az olimpiai súlyemelők edzésmetodikájára jellemző a nagy intenzitású és terjedelmű gyakorlatok alkalmazása. Jelenleg világszerte változatos edzői és edzési filozófiák léteznek, és további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy alátámasszák a legmegfelelőbb edzésprogramot a különböző korcsoportokba tartozó férfi és női súlyemelők számára. 10 férfi és 10 női súlycsoportban versenyeznek, a sportolók antropometriai jellemzői széles skálán mozognak. A súlyemelők számára nagyobb mechanikai előnyöket biztosít az alacsonyabb testmagasság és a rövidebb végtagok, ugyanis ezen sajátoságok csökkentik a mechanikai nyomaték és a súlyzó elmozdításának függőleges távolságát. Továbbá a rövidebb testméretek összefüggnek egy nagyobb átlagos vázizom-keresztmetszettel, ami előnyös a súlyemelő teljesítmény szempontjából. A súlyemelő edzés magas anyagcsere-költséget idéz elő. Bár az étrendi feljegyzések azt mutatják, hogy a súlyemelők elérik a szükséges napi energiabevitelt, de kimutatták, a túlzott fehérje és zsírfogyasztást a megfelelő szénhidrát bevitel rovására. Előfordulhat, hogy az ebből eredő makrotápanyag kiegyensúlyozatlanság nem eredményez optimális teljesítmény növekedést. A keresztmetszeti adatok azt sugallják, hogy a súlyemelő edzés az izomrosttípusok bizonyos mértékű átalakulását eredményezheti. Ezenkívül megfigyelhető a II es típusú izomrostok hipertrófiája, ami előnyös a teljesítmény és a maximális erőkifejtés szempontjából.
Ennek megfelelően a súlyemelők izometrikus csúcsereje és az erőkifejtés összehúzódási sebessége 15-20% -kal , illetve 13-16%-kal nagyobb, mint más erősportágakban. Ezen kívül kimutatták, hogy a súlyemelő edzés csökkenti a tipikus, nemhez kapcsolódó különbségeket a neuromuszkuláris erőkifejtésben. Úgy tűnik azonban, hogy ez a látszólagos nemhez kapcsolódó különbség a felnőtt életkor növekedésével fokozódik, ami azt mutatja, hogy a nőknél nagyobb az életkorral összefüggő izomrövidülési sebesség és csúcsteljesítmény csökkenés, mint a férfiaknál. A súlyemelő edzésről kimutatták, hogy jelentős szerkezeti és funkcionális adaptációt vált ki a szív-és érrendszerben. A kollektív bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek természetes, élettani adaptációk. Végeredményben, a szervezet súlyemelő edzés által kiváltott tesztoszteron , kortizol és növekedési hormon válaszai hasonlóak hagyományos erő és hipertrófia protokollhoz. Hasznos lehet az alap tesztoszteron: kortizol arány rutinszerű felmérése, abban az esetben, ha megpróbáljuk számszerűsíteni a súlyemelő edzésre adott adaptív reakciókat. Mivel a versenyszerű súlyemelés egyre népszerűbb világszerte, további kutatásokra van szükség a női súlyemelők és a fiatalabb ≤17 éves és idősebb ≥35 éves kor feletti súlyemelők fiziológiai reakcióival és alkalmazkodásával szemben mindkét nem esetében.