Ezzel egy időben (2014) kezdődött életemnek egy szintén meghatározó szakasza, melyet a nyíregyházi LEGO gyárban töltöttem recepciósként. Itt is rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Sok emberrel kerültem kapcsolatba, több munkakörbe is betekintést nyerhettem. Az edzősködés kezdetben másodállás volt. A képzések után bele is vágtam a TRX órák szervezésébe mind egyéni, mind csoportos formában. Időközben a gyár is létrehozott egy edzőtermet a dolgozók részére, s TRX állvány, hevederek is helyet kaptak bent! Ennek én nagyon megörültem, s jelentkeztem is mint óraadó edző. Heti kétszer, a recepciós pult mögül felállva, a munkaidőm után még dupla órákat tartottam a gyárban dolgozóknak, de a hét többi napján is folytattam másodállásban. Akkor még itthon, az egyik szobában alakítottam ki a helyet az edzéseknek. Egyénileg, párban jártak hozzám a mozogni vágyók.

Miután egyre több kliensem lett, elgondolkodtam, hogy ott hagyom a recepciós állásom, s továbbtanulok, elvégzek egy egyetemi alapképzést Nyíregyházán a Testnevelés és Sporttudományi Intézeten belül, s mellette edzőként dolgozom. Hezitáltam, hiszen az akkor „biztos állásnak” számító munkaköröm kellett felmondanom. Tartottam tőle mi lesz, ha nem jön be a dolog? A továbbtanulás évről-évre egyre jobban felértékelődött bennem, hiába voltak akik le akartak beszélni a terveimről, nem foglalkoztam vele, céljaim voltak.  Fontos volt számomra viszont, hogy államilag támogatott képzésre tudjak menni. Mivel a gimnáziumi  eredményeim nem voltak valami fényesek, így mindenképp meg kellett csinálnom egy emelt szintű érettségit, és kiegészíteni a nyelvvizsgámat komplexre, hogy elég pontom legyen a felvételihez. 28 évesen érdekes volt nálam 10 évnél fiatalabbakkal együtt érettségizni, majd aztán velük ülni az egyetemi padsorokban, de mindenképp nappali képzést vettem célba, hiszen sok gyakorlati tantárgy volt, kellő rendszerességgel szerettem volna részt venni az órákon. Tanulságos diákévek voltak ezek számomra, egy másik generációval tölteni napi több órát, visszarázódni a tanulás rendszerébe. A LEGO-ban idő közben felkértek, üzemeltessem a dolgozói edzőtermet! Hatalmas öröm és izgalom töltött el és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy egy olyan területen sikerül elhelyezkednem, amire épp folyamatban vannak a tanulmányaim. Vállalkozóként kötöttek velem szerződést, tehát nagyfokú önállóság, és tervezés, szervezés kellett hozzá, amiben túl sok gyakorlatom még nem volt, de megoldottam a feladatokat. A vállalati környezet munkatapasztalatai alapján az alapképzés végét a Munkahelyi sport és egészségfejlesztés című szakdolgozatommal zártam.

Amilyen eredményes volt az egyetemi tanulmányok befejezése 2020-ban,  olyannyira vált egyre kétségbeejtőbbé a helyzet amit a koronavírus járvány idézett elő. Bezártak az edzőtermek, minden korlátozottá vált, s nagyon bizonytalanok voltak a kilátások. Amiért hálás vagyok, az az, hogy az évek alatt beleszerettem abba sportágba, ami végig tartotta bennem a lelket, s célokat, feladatokat ezzel együtt reményt adott. https://animacore.hu/en-es-a-sulyemeles/ A súlyemelés számomra rengeteget ad és adott, de tulajdonképpen maga a folyamatos célkitűzés volt az ami nem hagyta, hogy feladjam. Voltak nehéz időszakok, amikor teljesen más munkakör után néztem, s adtam be jelentkezést. Végül az interjúra már nem mentem el. 

Elfogadtam, hogy talán szűkösebben élve, de kiállok az elveimért és kitartok a sport mellett. Lakóhelyem önkormányzata támogatta egyesületünket, így az edzéseket sikerült lebonyolítani, ami nekem elég is volt, boldoggá tett. 2021 év eleje már hozott változásokat, s szerencsére lehetőségeket is. 2021. májusában óta egy nyíregyházi edzőterem intézményvezetőjeként kaptam lehetőséget karrierem további építésébe, s közben a súlyemelés világában egyre inkább elmerülve megtaláltam azt a sportágat amelyben versenyzőként és edzőként is a maximális odaadással folytatom munkám. Férjemmel közösen vezetünk súlyemelő szakosztályt, építünk sajátos elveken alapuló edzői, oktatói  bázist.